A felesleg melankóliájától a testről való önrendelkezés labirintusáig
online beszélgetés
A felesleg melankóliájától a testről való önrendelkezés labirintusáig
online beszélgetés a Várószoba projekt keretében
2020. november 20-án
Sándor Judittal és Nemes Z. Márióval
moderátorok: Gadó Flóra és Malomvölgyi Csilla
a beszélgetés linkje
A Várószoba projekt harmadik online beszélgetése az epekövön mint szimbolikus tárgyon keresztül az epekő és a női test kapcsolatát, a testi önrendelkezés etikai és jogi dimenzióit, valamint a művi megtermékenyítés körüli bioetikai kérdéseket érinti. A kiindulópontot Eperjesi Ágnes munkája, a Gördülő epekövek jelenti. A mű létrehozásának első lépéseként az epekövek közösségi gyűjtésébe kezdett és saját, valamint mások epeköveivel kezdett foglalkozni. A művész a beszélgetés során kitér a munka létrejöttének körülményeire és saját motivációjára is. A beszélgetés egyrészt az epekő kultúrtörténeti jelentéseit vizsgálja, amely a betegséget hagyományosan a melankóliához és a depresszióhoz kapcsolta. Egyfajta női betegségnek tartották, amely az elfojtott dühöt és érzelmeket jelképezte. Másrészt kitérünk az epekő mint “felesleges” és értéktelen szervmaradvány szerepére is, amely egyfajta “abjektként”, azaz a test által kivetett salakanyagként jelenik meg, mégis sokan elteszik emlékbe, ezzel a fájdalom tárgyiasult metaforájává alakítva azt. Harmadsorban a beszélgetés a testről való önrendelkezés kérdéseit is vizsgálja: Kinek a tulajdona az epekő? Kihez tartozik a műtét után: az orvoshoz vagy a beteghez? Végső soron ki és milyen helyzetekben rendelkezik a testünk felett?
az edény kövek nélkül
online beszélgetés a Várószoba projekt keretében
2020. november 20-án
Sándor Judittal és Nemes Z. Márióval
moderátorok: Gadó Flóra és Malomvölgyi Csilla
a beszélgetés linkje
A Várószoba projekt harmadik online beszélgetése az epekövön mint szimbolikus tárgyon keresztül az epekő és a női test kapcsolatát, a testi önrendelkezés etikai és jogi dimenzióit, valamint a művi megtermékenyítés körüli bioetikai kérdéseket érinti. A kiindulópontot Eperjesi Ágnes munkája, a Gördülő epekövek jelenti. A mű létrehozásának első lépéseként az epekövek közösségi gyűjtésébe kezdett és saját, valamint mások epeköveivel kezdett foglalkozni. A művész a beszélgetés során kitér a munka létrejöttének körülményeire és saját motivációjára is. A beszélgetés egyrészt az epekő kultúrtörténeti jelentéseit vizsgálja, amely a betegséget hagyományosan a melankóliához és a depresszióhoz kapcsolta. Egyfajta női betegségnek tartották, amely az elfojtott dühöt és érzelmeket jelképezte. Másrészt kitérünk az epekő mint “felesleges” és értéktelen szervmaradvány szerepére is, amely egyfajta “abjektként”, azaz a test által kivetett salakanyagként jelenik meg, mégis sokan elteszik emlékbe, ezzel a fájdalom tárgyiasult metaforájává alakítva azt. Harmadsorban a beszélgetés a testről való önrendelkezés kérdéseit is vizsgálja: Kinek a tulajdona az epekő? Kihez tartozik a műtét után: az orvoshoz vagy a beteghez? Végső soron ki és milyen helyzetekben rendelkezik a testünk felett?
az edény kövek nélkül
2020
38 x 30 x 30 cm
interaktív múzeumi edény, epekövekkel
és hangfelvétellel
üveg: Ábel Tamás
fém állvány: Szilos András
70 x 106 cm