Laura ideges - kutatási projektkiállítás

a METU diákjaival a Kicelli Múzeumban

kritika 1: Rimay Ádám: Ez a közös a Fradiban, Babitsban és a Déli pályaudvarban, Index
kritika 2: Beck András: A falfirka államosítása mint radikális köztéri gesztus, Artmagazin

több kép a kiállításról
közösségi kiállításbontás






Laura ideges

Ki Laura? És mitől ideges? Van-e olyan, hogy mintha-firka? Ha van, mitől mintha? Ha nem igazi firka, akkor mégis micsoda?

A METU Leletmentés tematikájú integrált kurzusának résztvevői ezeknek a kérdéseknek eredtek a nyomába. A diákok Branczik Márta, a Kiscelli Múzeum Építészeti Gyűjteményének főmuzeológusa segítségével a Déli pályaudvar egy rejtett műalkotását fedezték- és dolgozták fel.

A hallgatók először megismerkedtek a Déli pályaudvar történetével és az 1973-ban átadott eredeti épületegyüttes ma is látható elemeivel, majd az épületek egy rejtett műalkotását, Szerdahelyi Laura belsőépítész 1972-ben készült munkáját választották kutatási témául és inspirációs objektumként: a pályaudvar telefonfülkéinek zománcburkolatát a gyárilag rájuk égetett falfirkákkal. A kiállítás megidézi a Déli pályaudvar telefonfülkéit, az eredeti telefirkált paneleket. A Szerdahelyi Laurával készített interjú, melyben a technikáról, motivációiról mesél, a kagylót felemelve hallható, és a falfirkák egy részének forrására is fény derül.
A Laura ideges című kiállítás a METU és a Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum ezen együttműködésének, kutatási projektjének eredményét mutatja be, melyhez a látogatók is hozzátehetik a magukét.

Szerdahelyi Laura a MÁVTI (MÁV Tervező Intézet) munkatársaként nem csak a Déli pályaudvar belsőépítész csapatának főtervezője volt, hanem a teljes belsőépítészeti tervező és kivitelezői csapat munkáját is összefogta. A Déli pályaudvar 1973-ban átadott épülete korának nagyvonalú és elegáns, Európa-szerte elismert értékű épületegyüttese, számos világszintű újítással, gondosan kimunkált részlettel. Az aluljáró burkolására Szerdahelyi sorozatgyártható zománcpaneleket tervezett, ezekből alakított ki egyedi színkompozíciót. A zománcburkolatot Nyugat-Európában szívesen alkalmazták, mert kiváló tulajdonságokkal rendelkezik: hőre és időjárási változásokra érzéketlen, mindig fényes marad, nem kell restaurálni, nem korrodál, bármilyen színben alkalmazható, színei állják az időt.

Az aluljáró négy telefonfülkéjének burkolata azonban további, szinte láthatatlan, észrevehetetlen elemekkel díszített. Szerdahelyi eredeti koncepciójának része volt, hogy a telefonfülkék zománcpaneljeire falfirkákat, rajzokat, feliratokat is égessenek, amelyek megidézik a ’70-es évek Budapestjén álló utcai telefonfülkék hangulatát. Szerdahelyi arra kérte munkatársait, hogy a budapesti telefonfülkék falfirkáihoz hasonló anyagot gyűjtsenek össze, amelyeket a burkolatba égethetnek. Így került sok telefonszám, feljegyzés, falfirka, gyerekrajz és számos más motívum a burkolatra. A bonyhádi zománcgyárban készültek a panelek, ide vonult vissza három napra Szerdahelyi Laura, hogy munkatársaival kidekorálja a fülkék burkolatát. A korábban összegyűjtött elemeket a már kiégetett alap panelekre zománccal rajzolták, írták, firkálták fel. Fő szempontjuk az volt, hogy teljesen beborítsák a fülkék felületét. Mintha olyan fülkékben lennénk, melyeket már régóta használnak a városlakók.

Résztvevők: Biró Eszter, Buzássy Honóra Patrícia, Csordás Viktória, Durkó Mária, Ferenczi Beáta, Gillich Bettina, Gulyás Botond Tóbiás, Hadi Kornélia, Holinka Kinga, Menyhárt Csongor, Nagy-Kaiser Anita, Orosz-Rokszin Tiffany, Peitl Berta, Tóth Róza
Projektvezető: Eperjesi Ágnes
Köszönet a Fővárosi Képtár-Kiscelli Múzeum munkatársainak: Aczél Eszter, Árvai Mária, Branczik Márta, Gál Csaba, Páldi Lívia
Külön köszönet: Bánki Zsolt, Menyhárt Gábor, Menyhárt Géza, Szerdahelyi Laura