"Eperjesi Ágnes „Latencia 1997-2013” című, egymás mellé rendelt pozitívjainak felületére előhíváskor először két mondatot írt fixírrel: „Sajnos nem. Jó lenne.” Ezután hívta elő a 15 évig csak exponált, de mindeddig nem kidolgozott képét. Az immár fixált, nehezen kivehető felületen a betűk elfedik a fotót, az utólagos értelmezés és az eltelt idő behatásai elfedik az emlékképet. A felület ilyetén megmunkálása nemcsak a személyes múlt felülírása, de magának a történetivé vált, sokak által feledésre ítélt analóg fotónak az újragondolása is." Szövegrészlet Fisli Éva tanulmányából. In.: Apertúra, XLVI. – 2016. július - augusztus