Magyarázat a "trafikképek" szó jelentéséhez / Comment to the meaning of "tobacco store pictures"

Scroll down for English text

A Trafikképek című mű a szocialista Magyarország tömegkulturális hiánygazdaságának két jellegzetes eleméből merít, ezek sajátosságait adaptálja es ötvözi.

A hatvanas-hetvenes évekbeli trafikok ékességei, csalogató kirakati darabjai voltak azok a kisméretű fekete-feher fotók, melyek – korabeli szóhasználattal - beatzenekarok képeit tették hozzáférhetővé. Ekkoriban a hazai lapok csak szórványos híradással szolgáltak a nyugati együttesekről. A trafikok zsebtükör méretű fotói tehát valóságos űrt töltöttek be, mégpedig kisipari módon. A képek forrásául itthon nem kapható külföldi magazinok szolgáltak. Ezek oldalait fotózták le és nagyították le házilagosan, de igen nagy számban. E módszernek köszönhetően sokszor – a kis méret miatt olvashatatlan – szövegek is a részéve váltak a sztárfotóknak, a dupla oldalak reprodukcióit pedig függőleges sáv szelte ketté.

Ugyanennek a képfajtának volt a korszakban egy másik – nagy múltra visszatekintő - félnyilvános változata is: a meztelen nőket ábrázoló fotók. Terjésztési módjuk az informalitás homályába vész, de e homályos zónák egyike volt a trafik is, ahol pult alól árusították őket. Ezeknek a műtermi aktfotóknak a formátuma megegyezett a zenekarok fotóival, ezek is külföldi kiadványokról készült fotók eredeti nagyításai (ténylegesen inkább kicsinyítései) voltak, melyek elfértek a farzsebben vagy a tárcában.
_________________

The work entitled Tobacco Store Pictures draws on two characteristic elements of the mass cultural shortage economy of socialist Hungary, fusing and adapting their characteristics.

Small black and white photos showing the images of beat bands – to use the term of the period – were treasured items in tobacco stores in the 60s and 70s, conspicuously displayed in the shop windows as enticement. The Hungarian press barely covered western bands, so the photos, which were the size of a compact mirror, filled a real gap in their makeshift way. Pictures published in magazines unavailable in the country were photographed and enlarged in unprofessional conditions, but in great quantity. As a result, text fragments – illegible due to their size – often accompanied photos of the stars, and a vertical line ran across double page reproductions.

In the same period, this type of image had a semi-public variant with a long history: nude photos of women. Although the exact mode of their circulation is obscured by its informality, one of murky zones where this occured was the tobacco store, where they were sold under the counter. The studio nudes, which were identical in format with the photos of bands and fit into a back pocket or wallet, were similarly original enlargements (or, more frequently, reductions) of foreign publications.