Labor, 2008 január 24. megnyitó szöveg a Private Protest c. kiállításhoz
Címzett: Eperjesi Ágnes képzőművész
Cím: Egy budapesti Labor
Tárgy: Private Protest
Feladó: A Jóisten
Tisztelt Művésznő!
Tudomásomra jutott, hogy 2008. január 24-ével kezdődően a C3 Alapítvány, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, és a Magyar Képzőművészeti Egyetem által működtetett Laborban Ön a legkülönfélébb emberek bevonásával humán-morális kísérletbe kezd: buenos aires-i tartózkodása során megvalósított Private Protest című projektjét most Budapesten is bemutatja.
Örömmel vettem észre, hogy annyi felesleges bonyodalom után végre valaki arra készteti az embereket, hogy mértékletes önvizsgálatba kezdjenek, amelynek egyik sarkalatos pontja azoknak az érzelmeknek, tulajdonságoknak a feltárása, amelyekkel az emberi lények gyakran egy egész életen keresztül bajlódnak anélkül, hogy tudnák, a problémáik forrása milyen tőről fakad. Továbbá az is a tudomásomra jutott (az egyik kiválóan működő internetes tartalomszolgáltató jóvoltából, mely természetesen a Mennyország ZRt. támogatását élvezi), hogy a Laborban zajló ügymenet során embereket arra kért, tekintsenek magukba és jelöljék meg azokat a dolgokat, amelyekről azt hiszik megváltoztathatatlanok, és amelyek ellen, ha módjuk volna rá, egy táblával a kezükben tüntetnének. Arról van tehát szó, hogy megfogalmazzák és ezáltal önmaguk számára is világossá, érthetővé tegyék a tévedéseik gyökerét. Kifejezetten emberi gesztus, de ha jobban belegondolok, tulajdonképpen én is ezen dolgozom, jómagam is efféle üzeneteket küldözgetek óceántól sivatagig, de ezek többnyire mégis egy spam feliratú kukában végzik.
Nos, végigtekintve az emberiség néha már általam is nehezen kontrollálható történelmén, magam is arra a következtetésre jutottam, hogy szemben az elfogadással, a tiltakozás mint magatartásforma jobban szervül az Önök működéséhez. És érthetetlen módon maguk emberek gyakorlatilag képesek bármi ellen tiltakozni anélkül, hogy tudnák mit művelnek, és anélkül, hogy látnák – csak önmagukat kellene felülvizsgálni.
Ágnes, mi művészek biztos megértjük egymást, ezért tartozom Önnek egy vallomással. Amikor az Emberiség nevű kísérleti programot beindítottam, isteni nézőpont ide vagy oda, vétettem egy hibát, ami bár végzetesnek tűnik, végül is korrigálható. Első ránézésre a hiba a gondolkodás-funkció emberhez való hozzárendeléséből fakad, de a kérdés korántsem ennyire egyszerű. Persze én is látom, a mérhetetlen öntudat hogyan homályosítja el az emberek szemét. Látom, mit művelnek maguk egymással a 4-es-6-os villamoson, hogyan keserítik meg egymás mindennapjait. És látom, a birtoklási vágyuk kielégítése érdekében még hazudni és ölni is képesek, és minden pénzt megadnának a hatalomért. Mindezek persze csak következményei annak a dolognak, amit egyszerűen érzéseknek hívnak, és amelyeket maguk, emberek gyakran összekevernek más dolgokkal, túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítva nekik.
Pusztán egy kis figyelem segítségével nagyon egyszerű lenne megérteni azt a tényt, hogy az érzések (amelyekre Önök szinte minden pillanatban hagyatkoznak) olyannyira változékonyak, hogy tulajdonképpen követhetetlenek, éppen ezért ezekben nem szabadna megbízniuk. Az egyik pillanatban ezt érzik, a másik pillanatban azt. Amiért éveken át rajongtak, azt a következő percben elkezdik utálni. Amit eddig megvetettek, azt egy ponton túl elkezdik szeretni. Össze-vissza használják az érzéseiket, amelyek a legtöbb ember esetében szenvedéllyé, indulattá, kiszámíthatatlan lelkiállapotokká válnak. És hát ez lett minden baj forrása. Mert a baj nem a körülményekben van, hanem az emberekben, amit sem itt fönt a Mennyországban, sem ott lent nem tudnak orvosolni anélkül, hogy ne tekintenének önmagukba.
Lassan elszólítanak a teendőim, ezért rövidre fogom mondandómat. Köszönettel tartozom Magának azért, mert felismerte, a legjobb, ha az ember nem másokat hibáztat, hanem önmaga ellen tüntet, mert így elképzelhető, hogy ráébred arra, mi az, ami ezt a néhány évezredes működési rendellenességet okozta. Mivel eddig ezt a módszert csak nagyon kevesen próbálták ki, arra bíztatom Önt Ágnes, hogy a Laborban zajló morális kísérletet nyugodt lelkiismerettel folytassák. Ha kiírták magukból azokat a dolgokat, tulajdonságokat, érzéseket, amelyekkel nem szívesen élnek együtt, próbálják őket megérteni és elengedni, mert ha ezek a dolgok egyszerre tudnak ilyenek is, meg olyanok is lenni, akkor valószínű, hogy önmagukban nem léteznek, így aztán következmények nélkül bármikor eltörölhetők. Felesleges hozzájuk ragaszkodni.
De mivel tudom, hogy maguk emberek számító népség, semmit sem adnak csak úgy önzetlenül, mindig csak valamit valamiért cserébe, így arra a kérdésükre, hogy mi marad majd az érzések helyén, azt üzenem: helyükön egy lyuk marad, amelyen keresztül megláthatják a Mennyországot.
Üdvözlettel:
A Jóisten