Eredeti megjelenés helye
Úgy tűnhet, Eperjesi Ágnes egynapos kiállítása pusztán a legfrissebb és leggyorsabb reakció az országgyűlési választásokra, hiszen a választások másnapján nyílt és zárult. A szabadság felhasználása azonban több mint aktuálpolitikai reflexió. A kicsi konceptualista kiállítás, vagy inkább tűszúrás a rendszerváltás óta eltelt időt méri fel, pontosabban: megfogalmaz pár kérdést.
A szabadság felhasználása mindössze 9 darab, kisméretű, piros, fém fiók a falra erősítve. Mindegyik fiók fogantyúja a fiók belsejébe van fordítva, hogy megtartsa a fiókokba állított hivatalos űrlapot, a közalkalmazottak szabadságnyilvántartását. Mindegyik szabadságnyilvántartásban azonban egy-egy politikus mozaikarca dereng fel. A 9 fiók a rendszerváltás óta regnált 9 (pontosabban: 7) magyar miniszterelnök arcát tartalmazza. A legérdekesebb, legizgalmasabb azonban a hogyan. A miniszterek arcképe bele van szőve a szabadságnyilvántartásba. Mindegyik fotó hosszú csíkokra lett vágva és átbújtatva a szabadságnyilvántartáson vágott réseken.
A szabadságnyilvántartás egy űrlap, amelyen elvben a közalkalmazottnak előre kell jeleznie, mikor, hány napot és milyen módon kíván kivenni a megállapított szabadnapjaiból adott évben. Azt is jeleznie kell, hány napot hozott át a múlt évből, ugyanis elvben adott év szabadnapjait kötelezően ki kellene venni abban az évben, külön indoklás szükséges a következő évre való csúszáshoz.
A nyilvántartás egy raszter, egy szigorú háló, egy rendszer, ami abszurd módon egy embernek nem a munkával, a kötelességgel töltött napjait szabályozza, rendszerezi, hanem éppen hogy a szabadidejét, azt az időt, amikor azt csinál, amit akar. A nyilvántartás a szabadság idejét teszi láthatóvá, ellenőrizhetővé. Azt az időt, amit jelen esetben majdnem tökéletesen kitölt, átsző egy-egy miniszterelnök arca, általánosítva: a politika.
Eperjesi Ágnes szigorú, száraz értelmezésében, felmérésében nincs nivellálás, súlyozás, pontosabban: van, éppen ezért. Mert leírásában érdektelen, melyik párt miniszterelnöke, politikusa, milyen kormány, rendszer szövi át, fedi le, törli, helyettesíti a szabadságnyilvántartás kitöltetlen rubrikáit, a szabad napokat, a szabadságot.
Eperjesi szabadságnyilvántartása szerint a szabadság felhasználása lehetetlen, mert a rendszert, rasztert, hálót egy másik rendszer, raszter háló fedi le, szövi át. A nyilvántartás/szabadság eleve kicsi réseit idegen elem tölti ki.
A képek fekete-fehérsége, majdnem egyformasága tárgyilagos, száraz és leíró, a rendszerváltás óta eltelt éveinknek kifejtett véleménytől tartózkodó meg-és felmutatása. 9 elvben szép, vidám, piros fiókban 9 majdnem tökéletesen egyforma komor sakktáblát látunk, amelyben nincs helyünk, nem tudjuk beleírni szabadságunk napjait. Csak nézzük, konstatálni tudjuk azt, ami van. A hiányt.
Eperjesi Ágnes kiállítása tömör, pontos, szűkszavú, mégis kontextusokban gazdag, konceptualista és politikai munka. Élessége kijózanító. Mértéktartásáról tanúskodik, hogy a 10. ugyanolyan dobozt és nyilvántartást még nem készítette el, nem rakta ki. Várunk rá még 4 évet, vagy talán kevesebbet.