A cikk az eredeti megjelenés helyén
Vágatlan hangfelvétel a beszélgetésről
A (2) hét műtárgya második, június 6-i eseményén ismét sikerült a közönséget is bevonni a műalkotás körüli diskurzusba.
Ezen az estén tágabb perspektívából tekintve a hatalmi szóról szűkebb perspektívából pedig a szexizmusról és a nőgyűlöletről beszélgettünk Eperjesi Ágnes tavaly, az OFF-Biennále keretén belül megrendezett Hatalmi szóval című performanszának apropóján. Így fordulhatott elő, hogy egy művészeti projektről folytatott vitában olyan témák merültek fel, mint a képviseleti demokrácia, a parlamentben elhangzó szövegek minősége, vagy az ellenzéki képviselők aktuális helyzete.
„Amikor Ewa Kopacz lengyel miniszterelnöknőt beiktatták, felfigyeltem arra, hogy a beiktatása alatt sikerült elérnie, hogy kezet rázzon egymással a két nagy ellenfél, a megosztottság szimbólumai. Mintha Orbán és Gyurcsány kezet fognának a parlamentben. Ezt Ewa Kopacz meg tudta csinálni, ami persze szimbolikus és közvetlen következménye nincs, de azért ne becsüljük alá a közvetett, szimbolikus lépéseket sem, főleg, ha a parlamentben történnek.
A kritikai művészetben nem szokás, nincs olyan elvárás, ami arra vonatkozna, hogy kvázi példát kellene mutatni; de szerintem a hatalmi pozícióból is lehet felelősségteljesen beszélni. Ezzel akartam foglalkozni.”
Felvetés:
A Hatalmi szóval egy 3-részes projekt, hatalmi pozícióból elmondott politikai beszédekkel foglalkozik. A szövegek három, különböző szimbolikus hatalmi szinteket reprezentáló helyszínen lettek bemutatva.
Az első helyszín a magyar parlament volt. 2015. április 13-án négy Hatalmi szóval beszéd hangzott el, ellenzéki képviselők napirend utáni felszólalásaként.Az eredeti szövegeket Eperjesi Ági aszerint válogatta, hogy állampolgárként mely témák hiányát érzi égetőnek a parlamentből. Külföldi, hatalomban lévő politikusok beszédeit választotta. A munkában megidézett államelnök és miniszterelnökök négy különösen fontos társadalmi kérdésben foglalnak állást, melyek más országokban is számítanak. Az országon belüli megosztottság ügyében; az állampolgárok önállóságának kérdésében; a fenntarthatóság következményeivel kapcsolatban; és végül a szexizmus témájáról.
Az eredeti beszédeket a helyszínek igényeinek megfelelően dolgoztuk át. A videók a hivatalos, állami dokumentációs rendszer felvételei, hiszen a magyar parlamentben tilos mozgókép és hanganyag rögzítése. - ez a szöveg az egyik változat előszava.
2HM: Tudatosan külföldi politikusok beszédeit kerested?
Eperjesi Ágnes: Volt egy olyan fázis, még a karaoke tervezésénél, amikor történeti magyar beszédeket akartam használni, de végül azok között nem találtam ehhez alkalmasat. Jó beszédeket igen, de olyanokat nem, amelyek napjaink problémáira tudnának reflektálni, és az utóbbi sokkal fontosabb volt nekem. Hatalmi pozícióból ma Magyarországon nem hallhatóak ilyen beszédek. Patetikus mellébeszélések vannak persze, de hiteles személyiségek, akik azt mondják, amit gondolnak, és annak megfelelően viselkednek – na, olyanok nincsenek. Úgyhogy ezért kénytelen voltam külföldieket választani.
Közönség: Mi alapján választottad ki a felolvasó személyeket?
E. Á.: Egy képviselőt ismertem személyesen, a többieket közben ismertem meg, előtte nem volt semmilyen kapcsolatom velük. Végignéztem a képviselők listáját, az életrajzukat, hogy mi érdekli őket és ennek alapján szólítottam meg embereket. Volt olyan, aki nem vállalta, tehát többszöri nekifutásra állt össze ez a névsor. Szándékosan választottam úgy az embereket, hogy végül a nemek aránya kiegyensúlyozott legyen.
Közönség: Mennyiben választható el a képviselő attól a szövegtől, amit felolvas?
E. Á.: Azt gondolom, hogy miután ők nem színészek, esetükben ez kevésbé merül fel. Mivel ez az egész arról szól, hogy hiteles arcokat szeretnék a politikába, ezért számomra ezek az emberek, legalábbis azon az estén, önmagukat és az ügyüket képviselték és nem szerepet játszottak. Szerepjátékuk max. annyiban nyilvánult meg, hogy a szövegüknek nem ellenzéki, hanem hatalmi pozícióból volna jelentősége.
Közönség: Amikor végül kiválasztottad a politikusokat akkor olyanokat választottál, akiknek a nézeteivel te egyetértesz? Mert ez a szereplés az ő kampányuknak is tekinthető.
E. Á.: Természetesen annak tudatában voltam végig, hogy a projekt a képviselőknek nem fog ártani, és volt is egy olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a képviselők szeretnék a projektet saját politikai céljaikra is felhasználni, azaz szeretnének egy általuk szervezett sajtótájékoztatót tartani. Ez ellen nekem semmi kifogásom nem lett volna. De aztán azt tanácsolták nekik a sajtósaik, hogy ne csináljanak sajtótájékoztatót, mert a sajtó ingerküszöbét szerintük nem ütötte volna át ez a művészeti esemény.
Közönség: Mint politikai és aktivista alkotás, milyen hatást ért el a Hatalmi szóval?
E. Á.: Két hatást tudok említeni, mind a kettő Szél Bernadetthez kapcsolódik. Az egyik az, hogy ezután a projekt után kapott olyan szexista beszólásokat, talán emlékeztek rá, Lázár Jánostól, egészen brutális dolgokat, amitől aztán a Narancs címlapjára került. Tehát ez a téma a közvélemény számára is tematizálódott, például egy újság címlapján, és egy interjú is készült vele. Ezt komoly következménynek tartom. Ez az egyik. A másik, ami szerintem még fontosabb, hogy Széll Bernadettnek annyira megtetszett a projekt, mármint az, hogy vendégszövegek formájában értelmes beszédeket lehet mondani a parlamentben, hogy elhatározta, folytatja. Azt mondta, egy sorozatot tervez, én kettőről tudok, amit megvalósított. Az első Kéthly Anna beszéde volt, fenn van a YouTube-on, meg lehet nézni.
Közönség: Nekem csak egy olyan kommentem van ehhez, hogy szerintem a Kéthly Anna-beszéd igazából azért érdekes, mert van egy nagyon fontos feminista vetülete. Ez pedig az, hogy a nők része a parlamentben 9%, és ez lényegében a rendszerváltás óta ennyi. Kéthly Anna egy nagyon fontos személy, a szociáldemokrata pártnak volt az egyik kulcsfigurája, akire azt mondták, „egy férfi van a parlamentben az is nő”. Sajnos a köztudatból kikoptak ezek az emblematikus női politikusok, pedig voltak páran.
Közönség: Miért gondolod azt, hogy fontosak az országgyűlésen elhangzott beszédek?
E. Á.: Állampolgárként azt gondolom, hogy ha már parlamentáris demokrácia van és vannak vezetőink, akkor azok ne beszéljenek hülyeségeket. Azt lehet, hogy ne legyenek vezetőink, de ha vannak, akkor csináljanak fontos dolgokat, és beszéljenek fontos témákról. Itt nem abban kell mérni a dolog jelentőségét, hogy hány százalékos hatást váltott ki a magyar társadalomból, hanem inkább azt, hogy a magyar parlamentben ez volt az első művészeti célú esemény. Valamint, hogy a politikusok úgy vállalták a részvételt, úgy lettek felhasználva egy művészeti projekt alanyaiként, hogy egyetértettek vele.
Vita a közönségben: Röviden arra reagálnék, hogy miért fontos az, miért kell arra reagálni, hogy mi történik a parlamentben. Van egy olyan eszme, ami a képviseleti demokrácián alapul. Tehát azok az emberek az alapkoncepció szerint minket képviselnek, így ami ott van, az mi is vagyunk átvitt értelemben. Szóval, ezért van ennek jelentősége. És az szerintem nagyon fontos, hogy amit az ember hiányként megél ebben a dologban, azt valamilyen szinten túl kell reagálni. Szerintem ez ebből a szempontból egy nagyon jó projekt, mert valami olyat visz be a parlamentbe, aminek a hiányát érzi.
Közönség: Én a szervezőket szeretném megkérdezni arról, hogy miért a szexizmussal foglalkozó szöveget választották?
2HM: Azt választottuk, ami a legjobban benne volt a levegőben. A többi téma valahogy nem került eléggé az érdeklődés középpontjába. Például a fenntarthatóságról nagyon fontos lenne beszélni, elhallgatott téma, de máshogy döntöttünk. A másik két téma, a megosztottság és az állampolgárok önállóságának kérdése pedig túl sokszor van napirenden. Mindig ott vannak a háttérben, és pont emiatt már senki nem vesz róluk tudomást. A szexizmus/feminizmus pedig mostanában egyre gyakrabban téma a közmédiában. Több olyan esetet tudnék említeni a közelmúltból, amikor közszereplő férfiak tettek megkérdőjelezhető kijelentéseket, amikből aztán teljesen érthetetlen helyzet kerekedett.
2HM: Lezárásként akkor arra a kérdésre térnék vissza, hogy miért nem vonódtak be a projektbe kormánypárti képviselők?
E. Á.: Volt oka annak, hogy miért csak ellenzékieket kértem fel, de nem azért, mert a témák kínosak volnának egy kormánypárti számára, ebből a szempontból nyugodtan lehettek volna kormánypártiak is. Végül azonban nem kerestem meg őket, mert az ellenzékiek komolyan tartottak attól, hogy ha kiderül a szerveződés, akkor le fogják állítani az egész projektet úgy, ahogy van. Még így is, hogy a házelnök számára leadott beszédek címei alapján nem lehetett tartani semmitől, a képviselők esélyesnek gondolták, hogy az elnök, ha menet közben úgy érzi, hogy a beszéd nincs rendben, akkor lecsapja a hangot. Tehát a videófelvétel megy, csak nem lesz hangja. Ezt állítólag néha csinálja az ülések levezető elnöke, amivel az ellenzéket regulázza.