MUNKA szavalókórus - első fellépés

2015. 10. 29. Óbudai Társaskör

I. tétel. Memento mori

ÉVA:
A Fotográfiát nézve soha nem tagadhatom le, hogy a dolog ott volt. Semmiféle írás nem képes ilyen bizonyosságot adni. A nyelv fő baja az, hogy nem tudja…
...nem tudja hitelesíteni önmagát.

KAR:
egyszerre a múlt és a valóság
egyszerre a múlt és a valóság
egyszerre a múlt és a valóság


ÉVA:
A fénykép mindig láthatatlan; bármit mutat is, bárhogyan. Soha nem a fényképet látjuk. Az ábrázolt tehát összenő a fényképpel.

KAR:
egyszerre a múlt és a valóság
A múlt igazi képe tovaszáll
egyszerre a múlt és a valóság


ÉVA:
Eleinte nem tudtam, hogy az ábrázolt dolgoknak ebből a konok, állandó jelenlétéből fakad a lényeg, amely után kutatok.

KAR:
egyszerre a múlt és a valóság
egyszerre a múlt és a valóság
egyszerre a múlt és a valóság


BÁSTHY ÁGI:
...a technika fogalma dialektikus kiindulópont, amelyből a forma és a tartalom terméketlen
ellentéte legyőzhető.


KAR:
egyszerre a múlt és a valóság
A múlt igazi képe tovaszáll
egyszerre a múlt és a valóság


BÁSTHY ÁGI:
Az önfényképezés és a megélt élet lepörgése a haldokló előtt
Bár az időt nem fényképezték le,
Az emlékezet nem ügyel az adatokra.

KAR:
Az emlékezés két módja
A múlt igazi képe tovaszáll
A múlt igazi képe tovaszáll
egyszerre a múlt és a valóság


BÁSTHY ÁGI:
A Fotográfia, lényegét tekintve nemcsak, hogy nem emlék, de valójában gátolja az emlékezést, és nagyon hamar ellen­emlékezetté válhat.


TEORETIKUS AGGODALOM

(2 hang között felosztva, KAR a kétely hangján)

EPERÁGI
Senki se hiszi, hogy a táblakép bármilyen értelemben is egylényegű lenne tárgyával; a
festett kép azt csak ábrázolja, vagy utal rá. De a fénykép nemcsak hogy „olyan”, mint a
tárgya, nemcsak hódol előtte. Tárgyának része és kiterjesztése is; birtokbavételének,
leigázásának hatékony eszköze.

KAR:
Nem.


EPERÁGI
A világ kilúgozásának és gondolati tárggyá alakításának alattomos eszköze fénykép, s ma
javarészt az utóbbiból merítjük az ismereteinket arról, hogy hogyan festett a múlt, s milyen
kiterjedésű a jelen.

KAR:
Ó nem!


P.GÁBOR
Ami a képeket a fenomenológia „valóban létezőitől” megkülönbözteti, az a történelmi indexe. A képek történelmi indexe nem csak azt mondja, hogy egy bizonyos korhoz tartoznak, hanem azt mondja, hogy csak egy meghatározott időben válnak olvashatóvá.

KAR:
Á nem!


P.GÁBOR
Nem úgy van ez, hogy az elmúlt a fényét a jelenbélire, vagy a jelenbéli a fényét az elmúltra vetíti, hanem az a kép, amelyben volt a mosttal villámszerűen (felvillanásszerűen) konstellációba kerül.

KAR:
Pont, hogy nem.


EPERÁGI + P.GÁBOR együt
A kép a nyugvópontra jutott dialektika. Mert míg a jelen viszonya az elmúlthoz tisztán időbeli, a volté a mosthoz dialektikus: nem időbeli, hanem képi természetű. Csak a dialektikus képek valóban történelmiek, azaz nem archaikus képek. Az olvasott kép a megismerhetőség mostjában a legmagasabb fokon viseli a kritikus, veszélyes pillanat bélyegét, amely minden olvasásnak az alapja.

KAR:
Nem! Ó nem! Á nem! Pont, hogy nem!



II. tétel. Photophallosz
KAMERAHANGOK (AUDIO)

EPERÁGI:
Összemosódott igazság és valóság.
mint egy más csillagról érkező sugárnyaláb.

CS.GYURI:
Szerencse, hogy Molly könnyen túlesett rajta. Ki kellene találni valamit, hogy ez másképp legyen.

EPERÁGI:
Magamat mint megnevezőt is, és ne csak mint megnevezettet lássam.
Ellek míg élek.

KAR: (háromszor)
„előkapja” „ráfogja” „elsüti”
„lekaptam” „lekattint” „lelő” „shoot”


CS.GYURI:
Az emlékezet lényegében konzervatív, az emlékezés destruktív. A néző reszket a régi fényképektől.

EPERÁGI:
Ha a fényképezőgép szublimált fegyver, akkor a fényképezés szublimált gyilkosság.

KAR:
fényképezőgéppel fölszerelt ember


EPERÁGI:
Elpuhult gyilkosság, mely illik szánalmas, riadt korunkhoz.

KAR:
emberrel fölszerelt fényképezőgép


egymás után belépve, folyamatosan
JUDIT: FÉéééééééééééNY
ZSUZSA: ÉéééééééééééN
BÁSTHY ÁGI: GÉéééééééééP
ÉVA: KÉééééééééééP

EPERÁGI + CS.GYURI együtt:
Ha az ember egybeesne a fényképével, akkor nem is létezne.
KAMERAHANGOK (AUDIO)


III. tétel. Nagymama

ACSÁDY JUDIT:
Nevetnek az unokák, és ugyanakkor átfut rajtuk a rémület is.
A tanúvallomások bizonytalanok.

KAR:
a mosoly megmerevedik anélkül,
hogy utalna még az életre, amelyből kiemelték.


ACSÁDY JUDIT:
A fénykép sajátja tudniillik az, hogy a fénykép képes visszahozni a halottat.
Kínzott ez a kép.

KAR:
a mosoly megmerevedik anélkül,
hogy utalna még az életre, amelyből kiemelték.
„Ó, mi mindent tudnának mesélni ezek a képek,
ha szóra nyitnák néma ajkaik!”


ACSÁDY JUDIT:
mert ha már nem leszek, senki sem tanúskodik majd róla, csak a közömbös Természet marad fenn.

KAR:
a mosoly megmerevedik anélkül,
hogy szóra nyitnák néma ajkaik!



TEORETIKUS AGGODALOM
(végig feleselve a Karral)

CS.GYURI:
Azok a jelenetek, amelyekre emlékezünk egy olyan elv szerint rendeződnek el, amely lényegét tekintve különbözik a fotográfiáétól.

KAR:
Tényleg?


CS.GYURI:
A fényképezés az adottat térbeli vagy időbeli folytonosságként ragadja meg. Az emlékképek pedig megőrzik, amennyiben az adott jelent valamit. Mivel az adott a csak térbeliben éppoly kevésbé oldódik fel, mint a csak időbeliben, ezért éles ellentétben állnak az emlékképek a fotográfiai visszaadással.

KAR:
Ó nem!


CS.GYURI:
Ez utóbbi miatt töredékként jelennek meg az emlékképek – töredékként, mert a fényképezés nem ragadta meg az értelmet, amelyre vonatkoznak és amelyre irányulva megszűnik töredékjellegük.

KAR:
Á nem!


B. ZSUZSA
A fényképezés felőlük nézve olyan sokaságként jelenik meg, amely részben hulladékból áll össze.

KAR:
Tényleg? Ó nem! Á nem!


EPERÁGI
A fotográfia filozófiájára azért van szükség, hogy a tudat felszínére hozza a fotográfiai gyakorlatot; ez pedig azért kell, mert ebben a gyakorlatban jelenik meg egyáltalán a szabadság egy modellje, posztindusztriális kontextusban. A fotográfia filozófiájának kell fölfedeznie, hogy az automatikus, programozott és programozó apparátusok világában az emberi szabadságnak nincs tere; azért, hogy végül felmutassa, hogyan lehetséges mégis teret nyitni a szabadság számára. A fotográfia filozófiájának az a feladata, hogy gondolkozzék a szabadság - és így az értelmezés - lehetőségeiről egy apparátusok uralta világban; hogy azon gondolkozzék, hogyan tud az ember mindennek ellenére életének a halállal szemben értelmet adni. Egy ilyen filozófia azért szükséges, mert ez a forradalom egyetlen formája, amely még nyitva áll előttünk.


IV. tétel: Chemogram

KAR: A csoport: (A. JUDIT, CS.GYURI, EPERÁGI )
B csoport: (B.ZSUZSA, BÁSTHY ÁGI, F.ÉVA, P.GÁBOR)

A: Dereng?
B: Semmi sem.
A: Dereng.
B: Negatív.
A: Hogy volt?
B: Dereng valami?
A: Szerinted?
B: Jó lenne tudni.
A: Előjött valami?
B: Lassan kezd.
A: Homályos.
B: Mondjak valamit?
A: Nem akarom tudni.
B: Nem dereng.
A: Nem jött elő semmi.
B: Szerinted?
A: Valami dereng.
B: Szerinted?
A: Nem dereng semmi.
A + B közösen: Kezd.
A + B közösen: Kezd. (erőteljesen)
A + B közösen: Kezd. (hangosan)
A + B közösen: Kezd. (kiabálva)
A + B közösen: Kezd. (kiabálva + lábbal dobbantva)