2010. október 22.
Gondolom, Eperjesi Ágnes azért kért fel engem ennek a kiállításnak a megnyitójára, mert egy bátor nő, aki nem nem fél attól, hogy akadémikus műkritikusok helyett lelkes, ámde nyilvánvalóan amatőr műélvezők kezébe, azaz szájára adja a munkáit. Emellett talán azért is, mert ő maga is egy nem-hagyományos művész, így a kiállításmegnyitói is megengednek számos nem hagyományos elemet, ez esetben például egy nem professzionális megnyitó beszédet.
Az, hogy ez egy nem hagyományos kiállítás, az már messziről látszik, közelről még inkább. Aki falon lógó festmények vagy fotók látványára készült, az bizonyára csodálkozik, mikor mosógép- vetítővel vagy kiállított színfogó ruhákkal találja szembe magát.
Ez a kiállítás nagyon jellemzően reprezentálja Eperjesi Ágnes munkásságát, amely a fénnyel való játékot, a fotózásnak a legősibb technikáit ugyanúgy alkalmazza, mint a fényképezőgéppel való munkát, vagy a legfrissebb videotechnikákat és számítógépes alkalmazásokat.
Az itt látható használati tárgyakból és a műalkotások változatos formáiból is jól látszik, hogy egy kísérlezető művésszel állunk szembe, aki komoly gondolkodó ugyanakkor nagyon is játékos.
A kiállítás során nyomon követjetjük a gondolkodás és a kísérletezés folyamatát.
A Színcsapda című kiállítás középpontjában jól megragadható módon a színek állnak, amelyeknek keveredését, változását és egymásra való hatását tanulmányozhatjuk a legkülönbözőbb eszközök és technikák felhasználásával. A színek megismerése, a színkör tanulmányozása a fizika, szín- és és fénytan titokzatos világába vezet bennünket, a videofilm már-már tudományos, dokumentumfilm-szerű. A színek és a fény ugyanakkor a fotóművészet alapvető alkotóelemei is, és a színkeveréses kísérlet eredményeképpen, Eperjesi Ágnes különleges szemüvege és kreativitása nyomán gyönyörű képeket, felpörgetett fotókat kapunk. Hogy nem dokumentumfilmmel van dolgunk, hanem izgalmas és szépséges műalkotásokkal, itt már nem vitás.
Eperjesi Ágnes azonban nem csupán a tudomány és művészet határterületein kutató, Öveges professzor nyomdokain lépkedő lelményes megfigyelő, hanem a körülöttünk lévő tágabb világra nyitott és méyen önreflexív művész. A mosógép alkalmazása a színkeverés tudományos kísérletéhez elképesztő humoros, mitöbb, ironikus megközelítés. Kevés annál hétköznapibb háztartási eszközünk van, mint az agyonhasznált mosógépünk, amely lám, tudományos kísérletezésre, ráadásul művészeti alkotások előállítására is milyen kiválóan alkalmas. De ugyan kinek jutna eszébe mosógép-vetítőt készíteni? A mosógép-vetítő a színkeverést nem szennyes ruhákkal és vízzel hanem fénnyel oldja meg. A mindennapi filozofikus megállapítást, miszerint “Mindig lesz friss szennyes” komplementer színű betűkkel festi a falra. A mosógép vetítő használata, vagyis a műalkotás előhívása a falon már a közönség dolga. A művész mindannyiunkat meghív a fényjáték folyamatába. A gépet addig forgathatjuk, míg a színek ki nem oltják egymást. Mindannyian részt vehetünk a kísérletezésben, hogy a műalkotást, a mindennapi szennyessel kapcsolatos bölcsességet csuda fényekkel előhívjuk a falon.
Az ’Ami keveredik, nem vegyül’ című sorozat igazi Eperjesi-klasszikus. A csomagolóanyagokról gondosan begyűjtütt didaktikus tájékoztató grafikák leleményes felhasználása, színekre bontott, lemezre vetített képe új értelmet nyer a művész keze alatt. A sorozat a vegyes színű ruhák szortírozásának gondos napi tevékenységét tárja a szemünk elé. Lám, a mosás egész folyamata válhat művészi kísérlezetés és megjelenés és a tárgyává.
A mosással és színekkel kapcsolatos értelmezési folyamat és közös kísérletezés azonban nem áll meg itt a kiállítás területén. Akár otthonról is részt vehetünk benne. Posztmodern társadalmunk rafinált specialistái kifejlesztették a színfogás leleményes mechanizmusát. Gyerünk, fogjuk meg a színeket amíg még nem késő! Mossunk biztonságosan, járjunk bátran színesben! A mosás a színfogóval művészi tevékenységgé válhat akármelyikünk keze alatt. Gyűjtsük a színeket! Ragadjuk meg a lehetőséget! Mossunk színfogóval és a ravasz eszköz által begyűjtött színeket állítsuk ki! Tele van az élet körülöttünk artisztikus momentumokkal, csak fel kell ismernünk őket akár a leghétköznapibb tevékenységekben is.
Szellemes női önirónia ez, amelyet csak kevesen engedünk meg magunknak. Melyikünk gondolna arra, hogy viccet csináljon a ’legősibb női mesterségből’ a mosásból? Melyikünk vállalkozna arra, hogy a mosógépet tudományos és művészeti eszközként alkalmazza? Csak egy ösztönösen női művész képes erre, aki élvezi és szereti, hogy nő, aki tisztában van a női lét ezernyi ellentmondásával de aki tisztában van azzal is, hogy bizony, Mindig lesz friss szennyes. Finom és őszinte társadalomkritika ez, amelyet csak a bátor nők képesek megfogalmazni és megmutatni, különösen ilyen szellemes és igazán szórakoztató művészeti alkotások formájában.
Mossunk tehát minél többet, csaljuk csapdába a színeket és tegyük láthatóvá művünket mindannyian. Alkossunk együtt! Örüljünk a színeknek!